Mint láthatjátok 45 nappal ezelőtt írtam utoljára. Mondhatnám azt, hogy nincs időm, de az igazság az, hogy lehetne, mert olyan elfoglaltságom nem volt, ami ezt megakadályozta volna, de a helyzet az, hogy a szabad időmben van millió más dolog, amit érdemesebb csinálni, mint a blogolás. Kezdjük a legfontosabbal. Az ember társas lény, így szeretne minél többet szerelmével. Természetesen fotóztam is, de szerintem az előző mondatommal elmondtam mindent.
Szóval a BME. Azzal kezdtem, illetve egész pontosan nem kezdtem, hogy kihagytam a Gólyatábort. Terveimben az szerepelt, hogy elmegyek. Csak közbe jött egy kis program, nevezetesen a barátnőmmel tölthettem a hosszhétvégét. Bevallom nem kellett sokat győzködni, hogy az utóbbit válasszam, már csak azért sem, mert az érettségi bankett miatt elmaradt egy nyaralás. Nem mondom azt, hogy rossz volt a bankett, de azért szívesebben töltöttem volna az időt mással, máshol....
Úgy voltam vele, hogy lesz még lehetőség ismerkedésre a Gólya7-en. Most már tényleg arról írok, amit akartam: beszámolót az egyetemről. A G7 hétfőjén volt a beiratkozás, ami egy nagyon hosszú és unalmas időtöltési forma, de ami muszáj, az muszáj, illetve nem az, de a kitűzött cél elérése érdekében ez elengedhetetlen lépés. Szóval beiratkoztam. Ezt követte a BME futásnak nevezett nemfutás. A lényege az, hogy megmutassák az egyetem épületét nekünk, hogy megtaláljuk a termeket, előadókat. A dolog úgy néz ki, hogy vannak állomások, ott vannak poénos és nem annyira poénos feladatok, amit tankörönként kell megoldani. Minden állomáson az állomás vezető elmond pár szót az épületről és a környékéről.
A keddi nap már jóval keményebben indult, matek előkészítő, ami ugyan nem volt kötelező, de inkább beiratkoztam rá, mert azért voltak hiányosságok. Kemény volt az óra, ugyanis nagyon gyors volt, legalábbis sokkal gyorsabb, mint a középiskolai órák, kemény volt, mert 6 matek óra zsinórban a mi más lenne, mint kemény. Kemény volt azért, mert kényelmetlenek voltak a padok, kemény volt, mert a fele középiskolai anyagra azt mondták, hogy felejtsük el. És majdnem kifelejtettem, az egyetem első akadályát, a fizika felmérőt, amit megjegyzem sikeresen teljesítettem, így nem kötelező felvennem a Bevezető fizika c. tárgyat, de azért felvettem, mert miért ne vettem volna fel.
Szerdán évnyitóval nyitottuk a napot, akarom mondani az évet. Előtte az Sch előtt volna nyakkendő kötő kurzus, mert egy mérnöknek meg kell tudnia kötni a nyakkendőjét. Utána elvonultunk a K épület aulájába. Meglepően rövid volt, pedig volt x beszéd és y ének, és mégis be lett fejezve 49 perc alatt. Ezek után nem is értem, hogy az EGÁban miért tart az az x-n beszéd és y-k ének h+z×49 percig. Van hová fejlődniük. Vol egy díj átadás is, amit a köztársasági elnök adott át. Most nem térnék ki, hogy miért kaptam, de nem hiszem, hogy ez az az út, amit követni kéne. Nem gondolom nagyon van élete emellett. Na mindegy, ha neki jó volt, ám legyen. Ez után volt egy kis szabadidő, bejuttattak az Sch-ba mert át kellett vedleni az öltönyt a délutáni programok miatt. KGB volt az első program, azaz Killroy goes to BP. Most nem térnék ki arra, hogy ez mit jelent, mert aki tudja az tudja, aki meg mégse az járjon utána, ha akar. A program lényege az volt, hogy a BME futáshoz (nemfutás) hasonlóan voltak állomások feladatokkal. Elindultunk először az első állomásra a seniorokkal és a tankörrel. Az első állomás a villanykarosok körében népszerű kocsma volt, ahol kocsmatrükkök vártak minket. . A következő állomás megtalálásához, illetve az állomásközi feladat végrehajtásához a következő információkat kaptuk: VCS, Móricz, Ampulla, Rendelő. Hamar rájöttünk, hogy a vcs az a fehérvári úti vásárcsarnok, a Móricz pedig a Móriczot takarja (Móricz Zsigmond körtér). De mi is az az ampulla? Nagy nehezen rájöttünk, hogy ez valami alkohol tartalmú készítmény lesz. De hol találjuk, és mi ez. Végül is egy Rendelő nevű vendéglátóipari egységben megtaláltuk a készítményt, amit eljuttattunk következő állomásra, ahol igazából nem volt nagy szám a feladat. Ott csak egy információt kaptunk a továbbhaladásunkkal kapcsolatban. Egy meseszám. Na vajon mi az? Csak nem a 7? És de. Ott a 7-es busz megállója, menjünk vele hét megállót. Na de az semmi neves helyre nem visz el, így azt kizártnak tartottuk. Akkor menjünk 7 percet. A Ferenciek teréig volt a 7 perc, a menetrend szerint is, és gyakorlatban is. Csak az volt bibi az egészben, hogy nem volt ott semmilyen állomás, mert mint kiderült, amikor ők mérték nagy volt a forgalom. Szóval visszamentünk az Erzsébet hídhoz, ahol megtaláltuk az állomást. Ott egy idézetet kaptunk, aminek kitaláltam a költőjét: Vörösmarthy. Menjünk a Vörösmarty térre. Ott volt a legjobb állomás. Külföldi turistákkal el kellett énekeltetni a süss fel napot, integetni kellett nagyon magasról, ezért be is lógtunk egy építkezésre. Vennünk kellett valami nagyon olcsót. Minden tankör cukorkákat vett meg hasonlókat, hát mi nem. Mi vettünk egy fél korty üdítőt 1 forintért. Aztán szereznünk kellett tojást, de nem fizethettünk érte. Számos étteremben próbáltunk kunyerálni, végül sikerült is szerezni a kettéoszlott csapat mindkét felének. Nekünk egy tyúktojást, a másik társaságnak két fürjtojást. Aztán átmentünk a Deák térre. Ott is várt néhány feladat: Szerezzük valami szépet Rondától, kérdezzük meg Krisztofert, hogy mikor lesz az esküvője, olvassak föl egy Sztálinos könyvből áthatóan, hogy mindenkinek vörösödjön a pólója.
Ezután elmentünk a Piknikre, ami a Margit-szigeten szokott lenni, de most az időjárás miatt a TTNY-ben volt megrendezve. Hát ki hagyhattam volna. Semmi jó nem volt benne, ráadásul legalább kitudtam volna pihenni magam a következő két nap matekóráihoz.
Szóval ilyen volt a Gólya7, aztán majd valamikor folytatom. Lehet hogy 1 nap múlva, lehet hogy 1 hét múlva, lehet, hogy egy hónap múlva....
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése