Noncsival rájöttünk a napokban a buszon diskurálva, hogy a mostani fiúk nem igazán kezdeményeznek egy lánynál, a lányok teszik meg az első lépést, aztán jobb esetben a fiú tátott szájjal várja a sült galambot, vagy esetleg stagnál a kapcsolat, vagy esetleg a kezdeményezés hiába való volt.. Miért nem tudnak utánnunk kaparni?

Nem a kérdésre akarok válaszolni, nem is elmondani a másik oldalát a dolognak, pusztán néhány dolgot hozzá fűzni, elmondani a véleményem.
Azért nem mindenki ilyen. Én személy szerint nem szeretem, ha lány kezdeményez. Valahogy úgy érzem rendjén, hogy a fiú kezdeményez. Ha magától nem kezd a fiú, akkor imponálni kell neki, de semmi esetre sem kezdeményezni komolyabban, a figyelem felkeltésen kívül (Ez az én véleményem, hál'Istennek, az ilyen gondok mostanában elkerülnek...). A lánynak semmi esetre sem az a dolga, hogy kezdjen, rá esik a döntés, elfogadja, illetve viszonozza, vagy elutasítja.
A lányok teszik meg az első lépést:
Mint már írtam, kezdeményezni nem szabad, csak imponálni. Szerintem páran azért vagyunk így ezzel, ha nem működik én hagynám a fenébe, természetesen vannak kiugró esetek, amikor valamiért nem lehet hagyni a dolgokat, de ez egy másik téma.
Lustulnak az emberek, ez így van, sokan várják a sült galambot, de úgy gondolom, hogy van a társadalomnak egy rétege, akik egészséges gondolkodással, érzelmekkel élnek, ismerkednek. Én ide sorolom magamat, pont úgy, mint az idézet szerzőjét (Zé.). Ebben a rétegben működik a klasszikus ismerkedési forma (de szépen fogalmaztam), a többiekkel nem érdmes foglakozni, nem érdemlik meg az odafigyelés törődést. Sajnos egyre kevesebben vagyunk, nem hiába mondják, hogy erkölcsi válság van.
Aki tátja a száját, az meg megérdemli, hogy nem foglalkozzanak vele. Aki nem dolgozik, ne is egyék.
Ennek a fordítottságnak az lehet az egyik oka, hogy kikopik a másik iránti tisztelet. Önzőek az emberek, nem azért megy bele egy kapcsolatba, mert így örömet okoz másnak, hanem csak saját magát tartja a központban, holott a pont a másik félnek kellene a központban lennie. Itt is egy közmondást hozok fel, ami teljesen jól szemlélteti az optimális felállást: Jobb adni, mint kapni. Sokaknak óriási elvárásaik vannak egy kapcsolattal szemben, azt várják, hogy majd... {Nem tudom értelmesen folytani :)} El kellene felejteni ezt a h*lyeséget, hogy sajátmagunkat helyezzük a középpontba.
Miért nem tudunk utánatok kaparni?
Mert nem érdemlik meg, hogy megkapjanak. Bár megeshet, hogy nincs igazam, nem vagyok a helyetekben, nehéz így írni.

...de fenn áll az esélye hogy talán a fordult helyzet miatt kell futni a lánynak a fiú után. Lehet hogy túl kényelmesek lettek a fiúk. Msnen le lehet mindent rendezni semmi romantika.

Nem gondolom, hogy ennek így kellene történnie. Szép és jó az online világ, megnyíltak a hátárok, eddig elképzelhetetlen volt, hogy így ennyi emberrel kerüljünk kapcsolatba, gyakorlatilag bármikor, bármekkora távot áthidalva. Ennek van egy jó és egy rossz oldala. Kezdem a rosszal. Elkényelmesedünk, nem járunk jószerével sehova, senkihez (erős túlzás), lerendezzük egy facebook üzenetben, vagy msn-en. Semmi közvetlen kontaktus, nem tudsz rámosolyogni... Ugyan a közösségi oldalakon összefuthatsz emberekkel viruálisan, de a valóságban nem valószínű, hogy hozzá szólnál egyáltalán. Ebben van tapasztalatom, de ez majd egy másik post lesz. Divatos kifejezéssel fogok élni, Face2Face nem lehet melléktevékenységként beszélgetni, oda kell figyelni, fenn kell tartani a másik érdeklődését. Sokan meg sem mernek szólítani egy idegent, vonaton is ülnek az emberek és zenét hallgatnak ahelyett, hogy beszélgetnének.
De azért van előnye is az online világnak, megismerkedhetsz olyan emberekkel is, akikkel egyébként sosem futnál össze, sosem találkoznál, akár új barátot is szerezhetsz, vagy legalább egy levelező partnert. Viszont az ismerkedés ezen formája véleményem szerint teljesen alkalmatlan, elkülönül az online világ a valóságostól, neten olyanról is beszél, amiről egyébként sosem beszélnél. Meg hogy romantika nincs benne az is biztos.
Zé. is gyorsan lezárta gondoloat menetet, én is így teszek.
Summa summarum, változik a világ minden tekintetben. Az internethez nincs igazából felnőve az átlag ember, kiakarja vele váltani szemtől szembeni találkozásokat, beszélgetéseket, eltorzítva a valós énünket. Elég abba belegondolni, hogy valamit írsz msn-en, vagy akárhol, és 5-ször is kötörölheted mire elküldöd. Így könnyű a jó oldalunkat mutatni.
Változnak az emberek igényei is, ami nem probléma bizonyos keretek között. De sajnos sok az idióta, ezzel nem tudunk mit kezdeni (ez megint másik írás lehet majd), de ők megérdemlik, hogy azok maradjanak. Kevés az értékes ember.

Bocsi a kuszaságért, a hibákért, de megfogadtam egy tanácsot, miszerint a nem szabad átolvasni.